A természetben lét az életem alapja. Onnan merítek erőt, inspirál, megnyugtat ha kell, bármikor és bármilyen formában vagyok ott, azt érzem hogy igazi önmagam lehetek. Hosszú, de egyirányú út vezetett idáig.
Gyerekkoromban nem volt kapcsolatom sem az erdővel, sem a túrázással, szüleim más beállítottságúak voltak. Középiskolai éveimben, egy túraszakkörön keresztül ismerkedtem meg az kirándulással – bár emlékeim szerint ez akkor inkább csak a “bandázásról” szólt. Akárhogy is, de idővel a szűkebb-tágabb baráti körben én lettem az, aki elkezdte szervezni a programokat. Aztán 1997-ben egy rádióhirdetésben hallottam egy túravezető tanfolyam beharangozóját. Egy barátommal jelentkeztünk, felvételt nyertünk és el is végeztük. A képzés végén a tanfolyam titkára felkért, hogy csatlakozzak hozzájuk, vegyek részt én is az oktatásban. Nem sokkal később felsőfokú túravezető képesítés szereztem, majd vizsgabiztos lettem. Ott kezdődött az, ami később a szenvedélyemmé vált, most pedig már el sem tudom képzelni az életem nélküle.
Még a ’90-es évek végén elkezdtem az első Országos Kéktúra teljesítésem, a teljes útvonal több mint felén egyedül mentem. Hatalmas megélés volt, végig az országon, fiatalon, érdeklődőn, nyitottan. 2003-ban kidolgoztam egy alapszintű térképolvasási és tájékozódási képzés anyagát – mostanáig több mint 900-an tanultak nálam. Oktatótársaimmal együtt pedig több mint két évtizede egyesületi formában képezzük a túravezetőket minden évben, az ez idő alatt nálunk végzettek közül többen már aktívan tevékenykednek, szerveznek és vezetnek túrákat az ország több pontján.
2007-ben megismerkedtem a tájfutással, ami majdnem egy évtizeden keresztül hobbim is volt, megajándékozott azzal hogy egy sokszínű, befogadó közösség tagja lehettem. A sport maga pedig fegyelemre tanított, illetve közelebb hozta hozzám a futást, mint mozgásformát. Innen jött a terepfutás, ami mostanra az életemet meghatározó szenvedéllyé vált. Versenyekre csak nagyon ritkán járok, alapvető célom az egészségem megőrzése, a testi-lelki egyensúly biztosítása és persze az, hogy kint lehessek a  szeretett közegemben, az erdőben.
Két jó fej kissrác apukája vagyok, igyekszem nekik is továbbadni mindazt a megélést és tapasztalatot, amit én magam szereztem azzal hogy jártam a hegyeket-völgyeket, erdőket-mezőket. Ugyanígy célom, hogy mindenki másnak is megmutassam, mennyi mindent kaphat a természettől, hogyan segítheti saját fejlődésében, ezáltal pedig hogyan lehet teljesebb az élete.